A klasszicista stílusú templom 1847-ben épült.  Szószéke is klasszicista stílusú, feszülete barokk stílusú, keresztelőkútja 1791-ben készült. Egy árvíz megrongálta 1876-ban, ezért  újra kellett falazni. Orgonáját 1906-ban kapta. 2010-ben nagy anyagi áldozatvállalással külsőleg teljesen felújították. 2014 nyarára a teljes belső fejújítás is elkészült. 

A falu nyugati szélén a kerékpárút mentén - az egykori szigetközi gazdasági vasutaknak állított – műszaki emlékhely található.

Emlékhely C50 típusú dízelmozdonya Csömödérről került ide, a billenős rúgózott kivitelű csillét pedig a tömörkényi halgazdasági kisvasúttól kaptuk. 

Az emlékhely ünnepélyes átadása 2009. május 30- án történt.

Az emlékmű mellett elhelyezett ismertető kétoldalas tábla egyik oldalán a szigetközi gazdasági kisvasút rövid története olvasható, a másik oldalon pedig az ország kisvasúti térképe látható.

Az elfelejtett szigetközi kisvasút

A XX. század elején a Szigetközben Óvárt Győrrel összekötő vasút terve az állami és helyi érdekeltségű támogatások hiányában nem valósult meg. A vasútban rejlő lehetőségeket azonban az egyes szigetközi földbirtokosok (Khuen Héderváry Károly, Wenckheim Frigyes )felfedezték és a magángazdaságaik számára kiépítették. A földjeikről így a terményt gazdasági kisvasúton szállították el Szigetközből a legközelebbi nagyvasúti állomásig.

Ma is áll két kisvasúti híd, amelyen egykor a szerelvények áthaladtak. Az egyik a Dunaszeg melletti Bolgányi híd, amelyen Dunaszegről és környező földekről elsősorban cukorrépát szállítottak Öttevényre. A másik a Lickópusztai híd, amelyen a Hédervárt Lébénnyel összekötő kisvasút haladt. 

Az egykori uradalmi, úgynevezett keskeny nyomközű vasúton eleinte mezőgazdasági árut szállítottak. A második világháború után a kisvasutak állami kézbe kerültek, funkciójuk megváltozott, elsősorban az újjáépítéshez szükséges ipari szállítások kerültek előtérbe. A Szigetközben -gazdag kavics és homok lelőhelyeinek köszönhetően- újabb vasúti pályák épültek. Az 1954-es árvíz utáni újjáépítéséhez a kisvasút nagy segítséget nyújtott az árvíz sújtotta falvaknak. Az 1968-as közlekedéspolitika sajnos megpecsételte több kisvasút, így a szigetközi sorsát is. Az árufuvarozás áttevődött a közutakra, következményeként közel 2000 km mellék- és keskeny nyomtávú vasút felszámolását kezdeményezték. 

Az országban több kisvasúti pálya, köztük a szigetközi kisvasút is 1969. jan.1-jétől megszűnt véglegesen. A pályákat lassan felszámolták, a síneket felszedték. Ha ma a régi nyomvonal mentén végighaladunk, a két hídon kívül még néhány építményt és tárgyat találunk, amely emlékeztet a hajdan volt kisvasútra.

Alsó-Szigetköz jellemző tájképi eleme az élő vizeket kísérő holtágak és morotvák sora. Ennek szép élményt nyújtó példánya a Dunaszegi-tó, melynek patkó alakja már elárulja, hogy egy-kor a Mosoni-Duna kanyarulata volt. 

A meder nyílása feltöltődött, fokozatosan elzárult és a hajdani, erőtől duzzadó Duna-ág holtággá változott. Vize már nem folyik, megcsendesedett tükrére rásimulnak a vízitök széles levelei, s közülük itt is, ott is tündérrózsák dugják elő hófehér fejüket.

Az elmúlás erői azonban nem pihennek, és szüntelenül rakódik le a meder fenekére a por, az iszap. Az elhalt növények maradványai felhalmozódnak és a nádas egyre nagyobb felületet rabol el a nyílt víztükörtől. A partközelben sekély vizeket kedvelő virágok nyílnak, a partot pedig rekettyefűz bokrok, fehér füzek szegélyezik. Itt tenyészik az egyik legritkább növényfajunk a kúszó zeller is.

Az egykori hajókikötő meglehetősen fontos állomás volt a dunai hajózásban, annak ellenére, hogy kis lélekszámú település. Egészen 1933-tól kezdve működött a dunaremetei kikötő, majd a Duna 1992-es elterelésével zárták be végleg. Helyén egy szépen kialakított emlékpark és táborozóhely várja a vendégeket.

Szintén az egykori kikötő helyén, közvetlenül a Duna partján tekinthető meg egy emlékmű; a Duna Hajós szobor, amely az egykoron itt dolgozó és az errefelé  vetődő hajós embereknek állít emléket. A különleges, fémből készült művet 2005. októberében avatták fel.